[ heavymetal.hu ]

Csaknem négy éve jelentkezett utoljára hangzóanyaggal a zseniális Cavum, pedig első demójuk - persze underground szinten - osztatlan sikert aratott. Ez év márciusában végre elkészítették a négy dalt tartalmazó, Stabbed in the Back névre keresztelt anyagot. Folytatásnak semmiképpen nem nevezhetjük, hiszen elődje a Cavus sokkal szelídebb, lebegősebb témákra építkezett, ezt az ugrást azonban már jóval a felvételek előtt hangsúlyozta a zenekar. Továbbá nehezebb megkapaszkodni a nyomasztóan ránk szakadó zenében, egyetlen percig sincs memorizálható felszíne a daloknak. El kell telni egy bizonyos időnek ahhoz, hogy elkaphassuk a demo által nyújtott élményt. Akkor azonban jön a katarzis...

Érdemes tehát ismerkedni minden egyes nótával, hiszen az amit a srácok bemutatnak maga a professzionális alázás. A dalok eleget tesznek mind a stiláris mind a valós komplexitásnak, azonban egyetlen-egy kategóriába sem lehet beletuszkolni őket. Ha mégis kapaszkodót kell keresnünk, hát legyen death metal (a hörgések miatt), illetve sokan dobálóznak a Cynic hasonlattal is. A közhelyes értelmezésben vett progresszivitás leginkább az I am to Atone című dalban mutatkozik meg, utalok itt például az elején jól kivehető ütemkihagyásokra illetve Szilárd nyakatekert gitártémáira. Egyébként a zenészek (Horváth Tamás - basszer, Ványi Szilárd - gitár, Stekovits Zsolt - dob) mindegyike elképesztő dolgokat művel, egyszerűen szarrá alázzák instrumentumaikat. Ráadásul az "éneken" sem esik hasra a produkció, meggyőző károgása és rendes mélygyomrú hörgése van Holnthoner Sándornak, külön megfejeli előadását, hogy mindezt több sávon rögzítették.
Elég gagyi dolog volna ilyen komplex muzsika esetében rangsorolni a dalokat, nekem azonban határozott sorrendem van, az indító Crumb of Comfort a kedvencem. Slágergyanús! Muhaha! Ajánlom egyébként a dal fülessel való hallgatását, főleg az utolsó 10 másodperc miatt. Garantálom, hogy megalapozza a következő dalok hangulatát. Mit lehet ehhez még hozzá tenni? Egyszerűen zseniális lett, megérte ennyit várni.

A feladat nem túl bonyolult: Meghallgat. Ledöbben. Cavum rajongó lesz.

01. Crumb Of Comfort
02. I Am To Atone
03. Saw Fear Come To Life
04. Imbrued In Blood

Avenger

 

 [ Shock! Rockmagazin ]

 

A Cavum 2000-ben jelentette meg első demóját, ami annak idején igencsak meglepett komplex zenéjével, de szerintem nem csak engem. Majd nagy csönd és űr következett, csak találgatások folytak mindenféle fórumon, hogy mi lehet a zenekarral. Tagcserék történtek például. Ziskó Olivér dobosfélisten helyére Stekovics Zsolt érkezett, aki hallhatóan otthon van ebben a zenei közegben, bár még nem annyira karakteres, mint elődje, de bőven ügyes, sőt. A vokálrészeket Nagy András helyett most Holnthoner Sándor hörögte el, így idén tavasszal sikerült rögzíteniük a Home Stúdióban 4 új nótát.
A korábbiakhoz képest a komplexitást nem adták alább, viszont még durvább lett az egész, mondhatni arcbamászóbb, az első demó kicsit szellősebb volt. Tehát az Atheist-, Cynic-vonal megmaradt, viszont sokkal blackesebb, deathesebb a zene helyenként. Itt aztán nem találunk fogósságot, megjegyezhető részeket, talán ez is a zene hátulütője, nem nagyon lehet belekapaszkodni sehol. Hallgatás közben persze azt érzi az ember, hogy bazi jó, de utána csak néz bambán, hogy mi is volt mindez. Persze, nem biztos, hogy a zenekar célja nem a bamba-nézés előidézése, és nyilván akadnak sokan, akik kedvelik ezt a fajta kakofóniát.


Profi az anyag, a kifogásolnivalót a vokálban találtam meg. Én speciel ezt a fajta acsarkodó hörgést nagyon kevésnek érzem már ehhez a zenéhez. Valahogy elszürkíti magukat a zenei alapokat, amint megszólal a hörgés/károgás, olykor szimpla black/death produkcióvá degradálódik az egész. Kár. Nem mondom, hogy olykor nem jó az öblös, gyomros morgás, de legtöbbször mintha két totálisan külön dimenzióban mozogna a hangszeres- és a vokálrész. Ötletesebb, fantáziadúsabb ének/vokáltémákkal mérföldekkel jobb lehetne a produkció.
Nem az a fajta zene, amit könnyű megemészteni. Kell neki idő, ha valaki könnyedségre vágyik, a Cavumot felejtse el, mert megfekszik a gyomrát. Aki szereti számolgatni, hogy egy percen belül hányféle témát, riffet, dobkiállást építettek bele a dalba a zenészek, azoknak kiváló gyakorlási lehetőséget nyújt erre a Cavum.
Bár nem egészen ugyanaz, de valahogy őrültségben mégis rokon valamelyest a Spastic Ink, akik szintén kétmásodpercenként villantanak fel új ötleteket és riffeket a dalaikban.


A dalszövegeket sajnos nem mellékelték és a honlapon sem lehet megtalálni, pedig kíváncsi lennék miről is ordibál a frontember.
Tény, hogy rétegzene, tény, hogy kevesen hallgatnak itthon és még külföldön is ilyen zenéket. Az a réteg viszont kitartó és fanatikus, szóval egy bizonyos tábort simán meg lehet célozni a demóval. Már az is öröm azért, hogy akadnak zenészek, akik hajlandóak még manapság is ilyen zenét játszani hazánkban, nem kevés kitartás kell hozzá. Hogy mi lesz a zenekarral, elképzelni nem tudom, talán egy kis underground kiadót még találhatnak is, akik megfelelő terjesztést tudnának nyújtani a csapatnak, meg is érdemelnék, az a kitartó és fanatikus tábor utat találhatna hozzájuk is. Azt meg majd eldöntik, hogy maradnak-e ennél a hörgésnél vagy sem.

Bátky-Valentin Szilvia

 

 [ Rockinform ]

 

A fertőszentmiklósi Cavum első anyaga annyira tetszett, hogy rendkívüli tehetségekként interjú lehetőséget is kaptak az újság hasábjain. A kettőezres demo óta azonban lefolyt némi víz a Dunán, és a csapat második anyagára változott az összetétel, és a stílus irányzat is csak nagyvonalakban ismerhető fel.

A bemutatkozó demóhoz képest új dobos és énekes is került a zenekarba. A szerkó mögé Stekovics Zsolt jó döntésnek bizonyult, technikás játékával megfelelően pótolja Ziskó Olivért. Az énekesi poszton való váltást viszont nem értem, hiszen az egyhangú, monoton hörgést éreztem az előző anyag egyetlen kerékkötőjének, és most sem javult a helyzet ezen a téren, max annyi, hogy az egyébként csak kisegítő Nagy Andrást (Sear Bliss) a számomra ismeretlen Holnthoner Sándor váltotta. Szerintem a jövő egyik nagy feladata az lesz a Cavum számára, hogy megtalálják a megfelelő hangot és a progresszivitás határát még mindig súroló anyaghoz egy méltóbb énekstílust fejlesszenek ki.

Ha az imént azt mondtam, hogy a „Stabbed In The Back”-nek még mindig köze van a progresszivitáshoz, azzal azt akartam jelezni, hogy a debüt anyagot sokkal inkább éreztem annak. Utána kaptam jelzéseket a zenekar részéről, hogy keményedés, sokkal inkább thrash/death metal szabványokhoz igazodó váltás következik, ami itt pontosan be is bizonyosodott. Ne vegye rossz néven a zenekar, de kissé lebutította a zenéjét: idevágó hasonlattal azt mondanám, mintha az egyébként zseniális Cynic a „Focus” albumától visszafejlődött volna a kettes demójáig. A Cynic egyébként hálás példa, mert a Cavum komplexitása és néhány téma rájuk hajaz, de említhetném az Atheist-et is, és akiket velük hozunk közös nevezőre, alapból nem lehet rossz. Csak az egyik szemem sír, mert a Cavum sokkal inkább beszűkíti, mint kifejleszti lehetőségeit és a tagok zeneiségében rejlő csodálatos képességeket. Hiányoltam például az éteri szintitónusokat, amely egészen különleges ízt és keretet szolgáltattak anno az összetett témáknak. És hiányoltam az igazi dallamokat, amik nélkül kissé üresnek éreztem a Cavum dalait.

A csapat egyébként ismét Domby Bertalannal dolgozott a szombathelyi Home stúdióban, és a hangzással nem is voltak gondjaim, az alapok szépen ki lettek emelve.

Szóval kissé csalódás a „Stabbed In The Back”, de a zenekarban él még a potenciál és ezzel a demóval is jóval a magyar átlag fölött vannak.

Simkó Péter

[ Metal Hammer ]

 

Nem tudom eldönteni, hogy a Cavum experimentális black/death/trash metalt akar játszani, vagy csak egyszerűen iszonyatosan rosszul szól a felvétel. Mindenesetre hallatszik, hogy igen komoly a technikai felkészültség, szinte a jazz határát súrolják a témák.

Sajnos a hangzás kegyetlen, így nem nagyon jönnek át a fogósabb, érthetőbb témák sem. A bőgő teljesen elől van, a lábdobból és a gitárból alig hallani valamit, az ének meg teljességgel színtelen, és szürke. Nem hiszem, hogy rossz a banda - sőt, azonban ilyen felvétellel kizárt, hogy messzire jussanak. A helyükben most azonnal felvenném a számokat újra.

Apropó dalok. Lehet hogy a gyenge sound teszi, egyenlőre nem tűnnek többnek témahalmoknál, szinte semmilyen kapaszkodó nincs bennük. Ezen a jövőben mindenképpen változtatni kellene.

Élőben mondjuk szívesen megnézném mit tudnak.

K.P.